Eperjes – A Tarca-parti Athén

\"Tudj’ isten, olyan kedves város nekem ez az Eperjes; csinos, szép, zajos, vidám, barátságos tekintetű. Olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske\" – írta a városról Petőfi Sándor 1845-ben. De a város nem csak a nagy költőversenyről nevezetes. 1395-ben itt állította meg a Kanizsai János kancellár és Ilsvai Leusták nádor vezette magyar sereg II. Ulászló lengyel király seregét. Felső-Magyarország evangélikus rendjei, a szabad királyi városok követei, gróf Thököly István, továbbá más főnemesek és nemesek döntése nyomán 1667-ben itt nyílt meg Magyarország legrégebbi és legnevezetesebb iskoláinak egyike, az evangélikus kollégium is. 1701-ben II. Rákóczi Ferencet, miután Solari császári tábornok a sárosi várban elfogta, bebörtönzése előtt Eperjesen őrizték. A szabadságharc téli hadjáratának végén a branyiszkói ütközet után itt csaptak össze Görgey Artúr hadai a császári csapatokkal. A várost, melyet a legenda szerint egykor II. (Vak) Béla alapított, és a környéken bőségesen termő eperről nevezett el, a történelem során számos sorscsapás érte. Többször feldúlták, kétszer is tűzvész pusztította, az 1710-es pestisjárvány során a zömmel magyar és német lakosság nagy része elhunyt. Eperjes neve összefonódott a magyar történelem egyik legszomorúbb emlékével, a Caraffa tábornok által 1687-ben felállított vértörvényszék kegyetlen vérengzésével. Mindennek ellenére, Sáros vármegye székhelye a trianoni békediktátumig eleven magyar társadalmi, szellemi központnak számított.

Eperjes (szlovákul: Prešov) ma Szlovákiában, az Eperjesi kerület és az Eperjesi járás székhelye.